A szem működése

Szemünk működése nagymértékben hasonlít egy fényképezőgépéhez. A látott képet alkotó fénysugarak a szaruhártyán (cornea) keresztül jutnak be a szembe. A fénysugarak első megtörése ekkor, később pedig a szemlencsén való áthaladáskor következik be. Ennek eredményeként a fénysugarak ideális esetben az ideghártyán (retina) található látógödör (fovea centrális) területére vetülnek, ami az éleslátás helye, ahol ingerületbe hozzák a látóreceptorokat. Az így keletkezett ingerületet a látóideg vezeti az agyba, ahol megtörténik az információ feldolgozása. A szemlencse természetes alakváltoztatási képességének köszönhetően a szem törőereje változtatható, így a közelitől a távoli képekig egyaránt élesen láthatunk. A szem e képességét akkomodációnak, magyarul alkalmazkodásnak nevezzük.

Egészséges szem 1. Szaruhártya 2. Szemlencse 3. Az éleslátás helye (látógödör, fovea centrális)

A látáshibák hátterében gyakran az áll, hogy a szaruhártya vagy a szemgolyó alakja nem teszi lehetővé, hogy a fénysugarak az ideghártya egy pontjára vetüljenek. Előfordulhat, hogy a fénysugarak az ideghártya előtt vagy mögött találkoznak, illetve életlenül vetülnek az ideghártyára.

A látáshibák további okai lehetnek a természetes szemlencse életkorral összefüggő változásai, nevezetesen az időskori távollátás vagy más néven öregszeműség (presbiópia) és a szürkehályog (cataracta).